ENYÉM AZ 'ÉV STREET STYLE SZETTJE'-9. MARIE CLAIRE FASHION DAYS ÉS EGY FELEJTHETETLEN ESTE

2017/11/25

A mostani bejegyzésem a megszokottnál hosszabb lesz. Kicsit mesélős, elmélkedős és csöpögős. Viszont ha nem ismersz, de meg szeretnél és érdekel a Marie Claire eseményen átélt élményem, olvasd tovább..!

 

Egy évvel ezelőtt voltam először a Marie Claire Fashion Days rendezvényén. Ahogy beléptem a Várkert Bazár épületébe még részegebb lettem a divat illatától, s tudtam, hogy végre jó helyen vagyok.

Ott, ahova mindenki azért látogat el, mert imádja a divatot és szeretné látni a nagyszerű magyar tervezők legújabb kollekcióit.

Azóta sok minden történt velem. De inkább kezdjük az elején.

 

Mikor is kezdődött a divat iránti szeretetem? Már gyerekkoromban, ennek már 24 éve. 

A kedvenc elfoglaltságom egy korongos ruhatervező játék volt. Szerelem volt első látásra, amikor egy reklámban megláttam. Édesanyám időt és kilométereket nem sajnálva próbálta felkutatni nekem, de egy játékboltban sem lehetett kapni. Majd egy kisváros üzletében bukkantunk rá. 

Onnantól kezdve, iskola előtt és után, megállás nélkül gyártottam a különböző ruhákat, szenvedéllyel vágtam, ragasztottam, bemutattam a kollekciókat. Már akkor kijelentettem, hogy én bizony divattervező szeretnék lenni. Bár szüleimnek nem tetszett az ötlet, de támogattak döntésemben. Rajzórákra jártam, ahol én egyből ruhákat szerettem volna rajzolni, így nem igazán tetszett, hogy különböző geometriai alakzatokat kellett papírra vetni, árnyékolni.

 

Aztán telt-múlt az idő, s ahogy közeledett a pályaválasztás, szüleim egészen más irányba kezdtek terelni. Egyetem, diploma, diplomácia, Európai Unió és ehhez hasonló kifejezések repkedtek 18 éves fejem felett. Majd az éveknek és a rutinnak fejet hajtva az ELTE nemzetközi tanulmányok szakán kezdtem tanulni, ahol le is diplomáztam. 

 

Azonban az egyetem alatt, majd azt követően is éreztem, hogy mást szeretnék. Bárhogyan is, de a divatvilágában szerettem volna dolgozni.

Biztos nem én voltam az egyedüli, aki a húszas éveiben rövidebb vagy hosszabb ideig csakúgy sodródott. Rengeteg alkalommal elhatároztam, hogy elvégzek egy újabb iskolát - természetesen az már divattal kapcsolatos lett volna - de belül megszólalt a hang, hogy 'ugyan, mit akarok én...már túl késő...úgysem sikerülne...'. Visszagondolva kicsit abszurd huszonpár évesen azt mondani, hogy túl késő. Sohasem túl késő!

 

De gyorsan lépjünk néhány évet. Betöltve a harmincat következett a fordulat és beiratkoztam egy divatiskolába. Bár nem lettem divattervező, viszont most, mint a Budapesti Divatiskola egykori hallgatója, személyi stílustanácsadóként dolgozhatok. 

Nem hiszek a véletlenekben, ezért biztos vagyok benne, hogy ez volt számomra megírva. 

Az az intenzív év, amíg a képzés tartott, még jobban megerősített abban, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Az már csak hab volt a tortán, hogy fantasztikus embereket ismertem meg. A tanáraim és a társaim egytől egyig színes és izgalmas emberek, akik által csak több lettem! 💕

Aztán létrehoztam a DREAMING BY DELI Facebook oldalát, majd a honlapomat. Közben pedig érkeztek a pozitív visszajelzések, történtek a jó dolgok és természetesen az elégedett ügyfelek is hatalmas energiát adtak.

 

Valóban szeretném a nőket szebbé, stílusosabbá és ezáltal magabiztosabbá varázsolni. Számomra ez nem csak a divatról és a ruhákról szól, hanem azoknak a lelkéről is, akik hozzám fordulnak.

Egy elégedett mosoly, vagy egy boldog könnycsepp már azt jelelnti, hogy bizony jó ’munkát’ végeztem.

 

Mielőtt rátértem volna a Marie Claire és a Hungaria Pezsgő közös pályázatára, meg szerettem volna osztani veletek a fentieket, mert ezeknek a dolgoknak az összessége adott egy löketet ahhoz, hogy beküldjem a jelentkezésemet. Korábban nem is próbáltam volna ehhez hasonlót.🙄

 

A pályázat kiírása igazán kedvemre való volt, mert imádom az ezüstöt. A mottó, amit a szettnek vissza kellett tükröznie, a következő volt: "Varázsolj egy csepp eleganciát az ezüst csillogásával a hétköznapi street style szettedbe!"

Pár nap tanakodás után, amikor már az összes webshopot és üzletet végignéztem, hogy megtaláljam a megfelelő ezüst darabot, átkutattam a ruhatáramat és ott volt! :) Szinte kikiabált a szekrényemből az a pár éve vásárolt ezüst blézerem, ami az összeállításom főszereplője lett. Majd megnéztem azokat a dolgokat, amiket szeretek magamon viselni: fekete szín, bőr, bőszabás, kontrasztok. Ennek eredményeként született meg a szettem. A blézerhez egy fekete magasított derekú műbőr culotte nadrágot párosítottam. Az összeállítást irodai viseletnek is el tudnám képzelni, ezért a fehér ing sem maradhatott el.

Az is fontos volt, hogy az egyéniségemhez és a stílusomhoz illő outfitet rakjak össze, amit bármikor szívesen felvennék. 

Kiválasztva a helyszínt, elmentünk fotózni, majd egy kísérőlevéllel együtt elküldtem a fotóimat.

Engem már ez is hatalmas örömmel töltött el, de persze titkon reménykedtem, hogy pár héten belül kapok visszajelzést az újságtól...és igen, az e-mailjeim között volt a levél, melyben értesítettek, hogy bejutottam a 25 döntős közé. Madarat lehetett fogatni velem, hiszen a pályázatban még egy fokkal feljebb léptem. Akkor mondtam is, hogy ez szuper, elértem, amit szerettem volna és ez nekem már felér a nyereménnyel. 

 

Aztán eljött a november 18., amikor a 9. Marie Claire Fashion Days keretében döntős társaimmal felvonultunk azon a végtelennek tűnő kifutón. 

Természetesen a show előtt részt vettünk egy próbán, ahol minden részletet elmondtak nekünk.

Már akkor is hatalmas kedvességgel fogadtak minket, amit ezúton is szeretnék megköszönni a stábnak. 

Bevallom kicsit féltem, de ezt enyhítette a gondolat, hogy talán a többiek is izgulnak.🙂

14.30-kor showtime, mindenki sminkben és a döntős szettjében készen állt, hogy bemutassa a nagyközönségnek is. 

László Krisztina, a Marie Claire főszerkesztője felkonferált minket, majd elindult a zene és mi következtünk.

Amikor felléptem a kifutóra minden félelmem elszállt és magabiztosan lépkedtem végig. Nyilván nem profi modellként, de roppant elégedett voltam magammal.😃

Miután a csajokkal közösen is felvonultunk, következett az eredményhirdetés. Nekünk a backstage-ben kellett várakozni.

Igazából ezzel én le is tudtam az egészet, hiszen így is szuper boldog voltam!

László Kriszta először a szakmai díj nyertesét hirdette ki, s akkor az én nevemet mondta ki.😅 

Abban a pillanatban megfagytam, majd mielőtt ismét a kifutóra léptem volna, meg kellett állnom és nyelnem egyet, hogy ne jöjjenek ki a könnyeim. Legbelül egy hatalmas energiagombóc robbant fel, s végre tudatosult bennem, hogy igazából bármi sikerülhet, csak elkötelezettnek, kitartónak kell lennem és legfőképpen hinni magamban.

Egy álom vált valóra, hiszen amikor pályáztam, nem is sejtettem, hogy ez lesz a vége. Még mindig elérzékenyülök, ha visszagondolok arra a szombatra.☺️

A pörgés csak utána kezdődött. Közös fotózás, kamerák és vakuk mindenfelé, röpke interjúk, amik teljesen távol álltak tőlem. Mindig is kerültem, hogy a figyelem középpontjában legyek, jobban szerettem a háttérben meghúzódni, azonban ezeket akkor el kellett felejtenem. Végül rájöttem, bizony minden pillanatát élveztem.😃

Közös fotózás a Marie Claire sajtófalánál (fent), majd egy koccintás a Hungaria Pezsgő standjánál (lent balra), s egy gyors interjú Orosz Barbival. 

Rengeteg pozitív impulzus ért az ott töltött idő alatt és csak tovább erősödött bennem, hogy itt a helyem. Közel a divathoz, ahova mindig is vágytam. 

 

Azonban idáig hosszú út vezetett. Most már határozottan tudom, mit akarok és elégedett, tervekkel teli nőként tekintek magamra, aki egyre gyakrabban szeret kilépni a komfortzónájából! S ennek egyik ékes példája a Marie Claire Fashion Days pályázata. 

 

Már csak egy dolog maradt hátra, a legfontosabb! Köszönetet mondani! Nem szoktam csöpögni, de most úgy gondoltam kivételt teszek!😉

 

Köszönöm mindazoknak a barátoknak és ismerősöknek, akik bíztattak, hogy jó úton járok, akiktől mindig kedves szavakat kaptam és amikor elmeséltem nekik, mivel szeretnék foglalkozni, nem kezdtek bírálni és a megszokott pesszimizmussal elvenni a kedvemet.💕

 

A legnagyobb hála a szüleimnek jár, akik születésem óta a legjobbat szeretnék nekem. Bár nem mindig felhőtlen ez a szülő-gyermek kapcsolat, de ők bármikor, bármilyen körülmények között ott állnak mellettem. Most már ők is belátták, hogy bizony mindig is komolyan gondoltam, hogy a divattal szeretnék foglalkozni, csak eddig nem volt meg a kellő magabiztoságom hozzá.

Az eredményhirdetés után gyermeki izgalommal hívtam fel őket, hogy Anya, Apa győztem!

Nem tudom, mit éreztek, de biztosan mérhetetlen büszkeség volt bennük!😍

 

Szándékosan hagytam a végére, azt a személyt, aki nélkül a pályázat anyaga nem valósulhatott volna meg. Ő az én szeretett párom, amolyan 'partner in crime'!

Annak ellenére, hogy nem fotógráfus, minden képet ő készít rólam és minden elfogultság nélkül mondom, hogy hihetetlen érzéke van hozzá. Azonban ennél sokkal többet is köszönhetek neki! Mindig ott volt és van! Ha elbizonytalanodtam, ha feladni készültem, ha eluralkodott rajtam a kishitűség, ha zokogtam a kialvatlanság miatt, ha minden egyes írásomat és beadandómat az orra alá dugtam, hogy olvassa el és még sokáig sorolhatnám... de a lényeg, hogy mindig a legnagyobb optimizmusával és türelmével fordult felém.❤️

Végezetül megosztanám Veletek azt a két portált is, ahol megemlítettek. Az egyik természetesen a Marie Claire oldala, a másik A Salon Budapest honlapja. 

De ha ez még nem lenne elég, akkor holnap a Tűsarok című női divatmagazinban is feltűnök, illetve jövő szombaton a Rúzs és Selyem divatműsorában.😘

Ha eljutottál a lap aljára, akkor Neked is köszönöm, hiszen elolvastad a bejegyzésemet!

Ölelés! 💕

Deli

 

 

Share on Facebook
Please reload

Kövess!

  • Instagram
  • Facebook
  • Pinterest

Olvastad már? 

Please reload

© 2017 | Minden jog fenntartva | Kovács Delinke